Szabad napos vagyok és most először nem tudok mit kezdeni magammal. Nem azért, mert nem lenne mit csinálni, pusztán úgy érzem egy kissé 'elvesztem'. Az utóbbi időben rengeteg stressz és aggódások tömlege ért. Jó nagy zuhatagot kaptam minden ilyesfajta dologból. Rengeteg veszekedés, állandó feszültség. 

Így van ez most is. 

Mi a a fenét csináljak magammal? Hogy tehetném szebbé a napjaim, ha közben érzelmileg a béka feneke alatti földbe vagyok elásva? Külsőleg már jobban érzem magam, sikerült véghez vinnem a hajkoronám felújítását és most jónak érzem. Az arcom pattanás mentes a meleg ellenére és persze a rengeteg szotyitól is várható lett volna, hogy a képemen egy egész Afrika alakzat rajzolódik ki, de szerencsére megúsztam. 

Érzelmileg viszont nem. Magam sem tudom mi a baj. Elvesztem, szeretném megtalálni önmagam, visszakapni a régi mosolygós, életvidám énem, de hát hol a fenébe keressem? Próbálkoztam.. de elég volt egy telefon, egy név, egy hang, egy sms és tönkre tett minden derűlátó késztetésem, jött a sötét viharos felleg és beárnyékolt felettem mindent. 

Vagy talán a kapcsolatom? Olyan, ez mint egy valóra vált álom, egy hatalmas tomboló vihar közepén. Hiába szeretem, hiába vagyok szerelmes belé, a középpontba, ha közben körül vesz a tomboló hurrikán és bármikor felkaphat, hogy elragadjon és elsodorjon a messzeségbe, a semmibe, a véget nem érő fájdalomba.