Megérkeztem a nyaralásomról, sziasztok! Mindent összevetve nagyon jó volt, kikapcsoltattam szerelmemmel a telefonját, mert non-stop vonala van és mindenki zaklatja, így pedig senki sem zavarhatott minket.

Első nap - indulás:
Az indulás kicsit zűrös volt sok időt elcsesztünk Debrecenben, törölközőket és strand cuccokat vásároltunk, majd feltankoltunk a sparban. Debrecenből 18:15-kor indultunk el, Magyarkeszire pedig 01:20-kor érkeztünk meg, több mint 400 kilómétert utaztunk, így az első nap utazással telt.

Második nap - Balaton.
Reggeli után délután egy körül indultunk el Siófokra, nagyon jó időt fogtunk ki, egész nap sütött a nap és minden csudijó volt, nem volt tömeg sehol, sem a sétálón, sem a parton. Siófokon mindig az elsők közé tartozik a sétálón való végig menés, be is szereztem egy csini keresztes karkötőt, amiről majd később hozok képet, de még a táskám mélyén lapul az usb-m. Szerelmem pedig (buta) magyaros pólókat vett magának. Mind ezek után irány Balaton, a víz először baromi hideg volt, majd megszoktuk és sokkal jobb volt mint múlt évben, rengeteget ökörködtünk, vittünk csónakot és csónakáztunk, majd barátom művészi fotókat követelve megpróbált művészien kiugrani a csónakból, hogy a levegőben fotózzam le, persze nem sikerült neki és az ugrásból inkább vízbe esés lett, amit inkább videóztam, mert úgy viccesebb. Persze élet-halál kérdése, hogy feltehessem bárhová is, de nyakam szegné, így ez a mesés látvány megmarad nekem. Este nyolckor jöttünk el a Balatonról, addig sétálgattunk a parton, mikor már hidegebb lett és megnéztük a naplementét, igazi kis romantikus kirándulás volt. :)

Bár itthon, olyan felhős az ég, hogy egy darab csillagot nem lát az ember nem, hogy hullót, Dunántúlon odamenet sikerült egyet elkapnunk kedvesemmel és kívántam is. <3

Később pedig hozok képeket!

Szabad napos vagyok és most először nem tudok mit kezdeni magammal. Nem azért, mert nem lenne mit csinálni, pusztán úgy érzem egy kissé 'elvesztem'. Az utóbbi időben rengeteg stressz és aggódások tömlege ért. Jó nagy zuhatagot kaptam minden ilyesfajta dologból. Rengeteg veszekedés, állandó feszültség. 

Így van ez most is. 

Mi a a fenét csináljak magammal? Hogy tehetném szebbé a napjaim, ha közben érzelmileg a béka feneke alatti földbe vagyok elásva? Külsőleg már jobban érzem magam, sikerült véghez vinnem a hajkoronám felújítását és most jónak érzem. Az arcom pattanás mentes a meleg ellenére és persze a rengeteg szotyitól is várható lett volna, hogy a képemen egy egész Afrika alakzat rajzolódik ki, de szerencsére megúsztam. 

Érzelmileg viszont nem. Magam sem tudom mi a baj. Elvesztem, szeretném megtalálni önmagam, visszakapni a régi mosolygós, életvidám énem, de hát hol a fenébe keressem? Próbálkoztam.. de elég volt egy telefon, egy név, egy hang, egy sms és tönkre tett minden derűlátó késztetésem, jött a sötét viharos felleg és beárnyékolt felettem mindent. 

Vagy talán a kapcsolatom? Olyan, ez mint egy valóra vált álom, egy hatalmas tomboló vihar közepén. Hiába szeretem, hiába vagyok szerelmes belé, a középpontba, ha közben körül vesz a tomboló hurrikán és bármikor felkaphat, hogy elragadjon és elsodorjon a messzeségbe, a semmibe, a véget nem érő fájdalomba. 

Eltudjátok képzelni, milyen az, amikor dolgoztok és még sincs pénzetek? Sokszor úgy érzem, semmi értelme az egész hajtásnak...

Alig várom a vezetést. Nagyon fáradt vagyok.. 

A design pedig a b-r-e-a-t-h,gp-ről van, holnap már jobban leszek és ki linkelem oldalra, de most meghalok a fáradtságtól.

Holnap délután 14:00-kor mindenki, aki szeret - utál - ismer - nem ismer - magasról tesz rá, ki ez, mi ez, honnan jött kérem iszonyatosan szorítson nekem, mert kresz vizsgám lesz! Szükségem lesz a szorításra - szidásra, amelyik jól esik!

Ma egyébként, olyan péntek tizenhármas érzésem volt, ha bár nem hiszek a babonákban, de ha valós lenne a félelem, eme ártatlan kis dátummal kapcsolatban, tudjátok meg, hogy számomra a Szerda hatodika, volt életem legszörnyűbb napja. 

Először is, olyan szinten összevesztem a barátommal, hogy egész nap bőgtem és bőgtem a munkahelyemen, másodszor akkora jégvihar volt, hogy elmosott mindent, amit csak lehetett, bokáig jártunk a vízben, sajnos adódott az kellemetlen helyzet, hogy semmit sem láttam bokától lefelé, így szépen zamatosan elestem, nem az még nem elég, hogy közel 80 ember előtt történt a kínos eset, bele estem egy nagy késbe, ami szépen feltrancsírozta a csuklóm! Amolyan üröm az ürömben, hogy valami csodamód a felső részét érte a baleset és nem az életem végét jelentő ereimet kaszabolta. (Nem mintha a mai nap számított volna, de tényleg). 

Igazából, elismerem. Sokszor rettenetesen infantilis vagyok... és elviselhetetlen, de ma nekem volt igazam. Ráadásul egész nap ideges vagyok a kresz miatt és még ő is... inkább hanyagoljuk. 

Tudom.. elhiszem, hogy halál unalmas lehet feljönni az oldalamra és olvasni, a gyermeteg hisztérikus megnyilvánulásaimat, amik a vizsgával kapcsolatosak, de higgyétek el, majd nem, olyan hatást gyakorol rám, ez az egész mint mondjuk egy érettségi vizsga. Az érettségi vizsgától függ az ember élete és pályája, ettől pedig a jogosítványom birtoklásának egyik alap pillére és jövőheti kirándulásom mivoltja. Nem könnyá, főleg úgy, hogy az én tulajdon öcsém a nap 20 órájába abajgat a fránya net miatt, már ki kellett költöznöm a konyhába a laptopommal. Most meg az a baj, hogy neki így gyenge a hálózat. Hát, de most azt, hogy mikor én vagyok itt aki wifiről fogja a netet és ő az aki csatlakozással kapja? Nem értem. 

A kresz egyébként két csoportra oszlik nálam tudás terén. Az egyik csoport a kérdéscsoportok! No ez az, ami nem megy. Rengeteg hibám van bennük és katasztrofális végeredményeket alakítok folyamatosan. A másik pedig az éles vizsga, ami 55 kérdésből áll és az utóbbi két napban minimum 66 pontokat érek el, 65 alatt számít bukásnak, ám nem szeretném nagyon a végő határokig húzni a dolgot. azt akarom, hogy min 71-72 pont meg legyen, de amilyen szerencsés csillag alatt születtem, olyan kérdéseket dob ki a gép, amiket nem fogok tudni. Ahj. 

Annyira negatív vagyok, valaki pofozzon fel.