Mindenki, aki csak szorított, köszönöm. Átmentem! Két hét múlva vezetés, és ígérem, hogy ezentúl ígéretesebb témákkal is jövök majd :3 Lesz miről mesélnem!

Tudom.. elhiszem, hogy halál unalmas lehet feljönni az oldalamra és olvasni, a gyermeteg hisztérikus megnyilvánulásaimat, amik a vizsgával kapcsolatosak, de higgyétek el, majd nem, olyan hatást gyakorol rám, ez az egész mint mondjuk egy érettségi vizsga. Az érettségi vizsgától függ az ember élete és pályája, ettől pedig a jogosítványom birtoklásának egyik alap pillére és jövőheti kirándulásom mivoltja. Nem könnyá, főleg úgy, hogy az én tulajdon öcsém a nap 20 órájába abajgat a fránya net miatt, már ki kellett költöznöm a konyhába a laptopommal. Most meg az a baj, hogy neki így gyenge a hálózat. Hát, de most azt, hogy mikor én vagyok itt aki wifiről fogja a netet és ő az aki csatlakozással kapja? Nem értem. 

A kresz egyébként két csoportra oszlik nálam tudás terén. Az egyik csoport a kérdéscsoportok! No ez az, ami nem megy. Rengeteg hibám van bennük és katasztrofális végeredményeket alakítok folyamatosan. A másik pedig az éles vizsga, ami 55 kérdésből áll és az utóbbi két napban minimum 66 pontokat érek el, 65 alatt számít bukásnak, ám nem szeretném nagyon a végő határokig húzni a dolgot. azt akarom, hogy min 71-72 pont meg legyen, de amilyen szerencsés csillag alatt születtem, olyan kérdéseket dob ki a gép, amiket nem fogok tudni. Ahj. 

Annyira negatív vagyok, valaki pofozzon fel.

A cím enyhe egoizmust sugall és tényleg. Persze zsenialitásom, olyan dolgokban mutatkozik meg, amiket más a kisujjából kiráz, nekem pedig hatalmas öröm, ha magamtól feltalálhatom, saját célra. Hm, ez most, olyan érthetetlenül hangzik, de értelmezzétek!

Munkatársam feleségét imádom, amikor becsiccsant és értelmes dolgokat filozofikál össze-vissza. Az egyik ilyen például: "Azért kék az ég, mert valójában felettünk víz van." vagy, amikor megakarja magyarázni, hogy részegek vagyunk ő meg hót' józan. 

 - Ani, ne igyál többet, mert már nagyon kapod. - mondja neki Zsola, mire Anikó ránéz és fenyegető mozdulatokat (szeretne) vesz fel. 

- Én nem vagyok részeg - tagolja, Ti részegebbek vagytok, mint én értelmezeeed? - nyújta. 

- De, Ani nem szégyen ennyi pia után, csak... 

- Zsolti! É R T E L M E Z E D?

Jajj, istenem. Nagyon viccesek tudnak lenni, de leírva persze nem tűnik annyira poénnak, az életben minden másabb, más az, ha valaki átéléssel elmesél egy történetet, vagy itt blogon olvasod érzelmek nélkül. Másabb ha valaki elmesél egy viccet és közben rájátszik, mint csöndes szobában elolvasni az egészet. Más kint a kertben főzés közben rémtörténeteket mesélni és később már a tányérokat sem merjük összeszedni, mint olvasni egy ilyet és fel sem venni. 

Nagyon sokan az interneten élnek, és fel sem fogják, hogy miket hagynak ki. Legyen szó egy vad buliról, ahol ökörködtök és másnap emlékezni sem szeretnél a történtekre, mert úgy beégetted magad. Én annak a híve vagyok, hogy az életben egyszer mindent ki kell próbálni, legyen szó bármiről is. 

Hangoskodni egy könyvtárban, ahol tilos. 
Rálépni a fűre lépni tilos táblás gyepre.
Megkóstolni a csigát, francia módra (bármilyen undinak is hangzik.)

Az első kettő szörnyen gyerekes és értelme végülis nem sok van, de jó sztorik születhetnek belőle, nekem igenis bakancslistán van!