Holnap délután 14:00-kor mindenki, aki szeret - utál - ismer - nem ismer - magasról tesz rá, ki ez, mi ez, honnan jött kérem iszonyatosan szorítson nekem, mert kresz vizsgám lesz! Szükségem lesz a szorításra - szidásra, amelyik jól esik!

Ma egyébként, olyan péntek tizenhármas érzésem volt, ha bár nem hiszek a babonákban, de ha valós lenne a félelem, eme ártatlan kis dátummal kapcsolatban, tudjátok meg, hogy számomra a Szerda hatodika, volt életem legszörnyűbb napja. 

Először is, olyan szinten összevesztem a barátommal, hogy egész nap bőgtem és bőgtem a munkahelyemen, másodszor akkora jégvihar volt, hogy elmosott mindent, amit csak lehetett, bokáig jártunk a vízben, sajnos adódott az kellemetlen helyzet, hogy semmit sem láttam bokától lefelé, így szépen zamatosan elestem, nem az még nem elég, hogy közel 80 ember előtt történt a kínos eset, bele estem egy nagy késbe, ami szépen feltrancsírozta a csuklóm! Amolyan üröm az ürömben, hogy valami csodamód a felső részét érte a baleset és nem az életem végét jelentő ereimet kaszabolta. (Nem mintha a mai nap számított volna, de tényleg). 

Igazából, elismerem. Sokszor rettenetesen infantilis vagyok... és elviselhetetlen, de ma nekem volt igazam. Ráadásul egész nap ideges vagyok a kresz miatt és még ő is... inkább hanyagoljuk.