Tudom.. elhiszem, hogy halál unalmas lehet feljönni az oldalamra és olvasni, a gyermeteg hisztérikus megnyilvánulásaimat, amik a vizsgával kapcsolatosak, de higgyétek el, majd nem, olyan hatást gyakorol rám, ez az egész mint mondjuk egy érettségi vizsga. Az érettségi vizsgától függ az ember élete és pályája, ettől pedig a jogosítványom birtoklásának egyik alap pillére és jövőheti kirándulásom mivoltja. Nem könnyá, főleg úgy, hogy az én tulajdon öcsém a nap 20 órájába abajgat a fránya net miatt, már ki kellett költöznöm a konyhába a laptopommal. Most meg az a baj, hogy neki így gyenge a hálózat. Hát, de most azt, hogy mikor én vagyok itt aki wifiről fogja a netet és ő az aki csatlakozással kapja? Nem értem. 

A kresz egyébként két csoportra oszlik nálam tudás terén. Az egyik csoport a kérdéscsoportok! No ez az, ami nem megy. Rengeteg hibám van bennük és katasztrofális végeredményeket alakítok folyamatosan. A másik pedig az éles vizsga, ami 55 kérdésből áll és az utóbbi két napban minimum 66 pontokat érek el, 65 alatt számít bukásnak, ám nem szeretném nagyon a végő határokig húzni a dolgot. azt akarom, hogy min 71-72 pont meg legyen, de amilyen szerencsés csillag alatt születtem, olyan kérdéseket dob ki a gép, amiket nem fogok tudni. Ahj. 

Annyira negatív vagyok, valaki pofozzon fel.

Az igazság az, hogy mára készültem egy film kritikával, ahhoz képest, hogy milyen szemétkupac hever a jegyzettömbömben, igen sokat gondolkodtam rajta. 

A Hachiko avagy egy kutya történetének megfilmesítése. A hachiko alap pillére a hűség, az odaadás, az önfeláldozás és szeretet, véleményem szerint az egész történet ezekre az érzelmekre és tulajdonságokra épül fel, bár most nem fogok nektek kritikát írni róla, mert a filmet nem nyugodt körülmények között láttam és igazából, olyan közömbös volt számomra. 

Félre értés ne essék, nem vagyok kőszívű az Akita és Husky kutyák pedig szívem szerelmei DE! A film bár szív szorító befejezést kapott, még sem éreztem azt az, úgy nevezett "katarzist" a végén. Nem tisztultam meg lelkileg, nem sírtam és valójában többet vártam tőle.

Egy film megtekintése előtt nálam a kritikák elolvasása és (ha megírták akkor) az eredeti könyv elolvasása szigorúan tabu. MERT. A könyv ugye mindig jobb mint a film, ha elképzelek egy karaktert, akkor a filmes szereplő még csak a közelében sem jár, ráadásul az idő korlát miatt, rengeteg jelenetet kénytelenek kivágni, ez pedig jelentősem hozzájárul a minőség romlásához. Ha nagyon sok rosszat olvasok egy filmről, akkor én is úgy állok hozzá és ezáltal nem veszem észre azokat az apró szépségeket a filmben, amiket amúgy meg megfigyelnék. Vagy, ha túl sok jót olvasok róluk, akkor sok reménnyel indulok neki a mozizásnak és végül csalódok. Nem vagyunk egyformák. Más a véleményünk. Nekem például mégegyszer meg kell néznem a Hachikot, ahhoz hogy normálisan értékelni tudjam, mert elsőre ennyit láttam az egészből. 

Vasút - kutya - befogadás - megszeretés - halál - életvégéig tartó hűség. 

Értem én egyébként.. csak még homályos. Kell a nyugodt környezet és teljes odaadás a film felé, irányomból, hogy végképp megérthessem. 

**Ez a kritika előzmény pedig valójában azért jött létre, mert halálosan unom a kreszt és próbálkozom nem falba verve a fejem kínozni magam, hanem hasznos okoskodásokkal tölteni az időt! 

Kedves Én! Ezúton is szeretnélek megkérni, arra a csodálatos dologra, hogy légy már egy picit türelmesebb, kevésbé infantilis és féltékeny. Ha ezt betartod, akkor megköszönöm neked, a saját és környezetemben élők idegrendszerének védelméért. 

Lefáradtam kresz órán és hazaérve rögvest neki is lódultam egy telibe talált vizsagmódnak. Megbuktam. Tegnap átmentem mindig és most 1 pont hiányában megbuktam. Szégyen és gyalázat. Minden bukásom után rendszerint milliós nagyságban kellene mérni a vérnyomásom állapotát és valamilyen szinten ilyenkor mellőznöm kellene az, olyan finomságokat, mint: energiaital és kávé. 

Ma egész éjjel és holnap egész nap. Ennyi tanulási időm van a csütörtökön megtartandó délután két órakkor kezdődő kresz vizsgára, amin (mint már előbbiekben említettem a motivációkat) át kellene menni, elsőre. Kevésnek találom ezt a kettő napot, de ha azt nézem, hogy tegnap csak 21 kérdés csoportot tanulmányoztam át és már is átmentem a sorozatos bukások után, azt kell mondanom, ha sikerül befejeznem, nem lesz baj. (Ha csak nem sikerül úgy berémítenem magam, mint elsősegély előtt, totális katasztrófa volt, de átmentem) Igazából az egésznek a nehezén túl lettem akkor, amikor megkaptam az elsősegély kártyámat (inkább igazolólapnak nevezném). Az elsősegély benyomásra, hangulatra és pénzre megy. Ha nem vagy szimpatikus buksz, ha kaki kedve van a vizsgabiztosnak buksz, ha még több pénzt szeretnének buksz. Sajnos ez mindenhol így megy, ahol meglehet ezt játszani, nem a vizsgáztatót szeretném lehúzni, hiszen ahhoz képest, hogy indulás előtt közölték velünk, hogy 10-ből 4 ember bukik, egész szép átlaggal zártunk, hiszen tízből, csak egy ember bukott. (Az pedig nem én voltam!) 

Vacsorázom és irány a gyakorló program, hogy ügyes és okos kislánnyá avanzsáljam magam.

Valami idióta netes mémes képen láttam, még régebben ezt a Pasztmeg szót és valahogy idővel bennem maradt, ha csúnyán szeretnék beszélni, vagy egymás után többször használom a vulgáris kifejezésekkel dúsított nyelvezetem, akkor mindig felcserélek egy-két betűt és nem is tűnik már, olyan csúnyának a monológom. Nem? Nem...? Végül is mindegy, jelentése ugyanaz. 

No, a kresz vizsgán való átmenésem, több dolog is motiválja, egyik egy beígért vacsi az én kedvesemmel, (nem mintha, olyan tragédia lenne, ha kimarad) de olyan romantikus tud lenni, hogy muszáj. A másik pedig, hogy Aug. 12-én indulunk kirándulni és 14-én jönnénk haza, ami azt jelenti, hogy ha megbukom akkor a pótvizsga 14-én reggel 8kor lenne.. akkor pedig még igazak álmát kellene majd aludnom jó messze innen Dunántúlon. 

Írni szerettem volna még arról, hogy lustaságom tekintve nem sok poszt van és inspirációm sem sok, úgy hogy eljött az idő, hogy elkészítsem a kritika modult. Tehát mától kezdve lehet kritikát is kérni itt:KRITIKA